Kristály tiszta hóval
Borított az erdőPuha takaróval
Fedte a Teremtő.
Pihen alatta ott
Hangya, gyík és virág,
Kihaltnak látszik most
Az erdei világ.
A hóban feltűnik
Madarak lábnyoma,
A nagy vad rejtőzik
A sűrűben otthona.
A vadetetőknél
Észlelni csak mozgást,
Őz és szarvas remél
Egy kis erőpótlást.
Zúzmara a bajszán,
A puskája hallgat,
Úgy lóg le vállán.
Az út fehér csíkja
Távolba kígyózik,
Forrás, patak habja
Jégpáncélba bújik.
Vállat vállnak vetve
A fák sorban állnak,
Nyárra emlékezve
Kissé bizony fáznak
Csupasz karral nyúlnak
Ég felé az ágak,
Szép csendben alszanak
Meleg tavaszt várnak.