mikor a dolgokra tekint,
nevet ad és felmondja
hozzárendelés szerint.
Máshogy beszélnek a kutyák,
de nyelve van a szélnek,
és néma kavicsokban is
felsírnak a repedések.
Egyedül csak mi tartjuk
szavainkat ilyen nagyra,
milyen fülledt is a csend
mindenektől elhagyatva!
Lát az ember. Talán tudja
egyszer ő is megvakul,
sötét lesz és sorolja
bűneit számolatlanul.