Parányi lények titkait kutatva
keversz pusztító mérgeket
melytől beteg bogyókon
sunyó ártalom
kimúlni nyögve kénytelen.
Lépteid e hatni tudást
figyelve
verseled munkád diadalát,
a férgek nyúló tömegében
hirdeted győzőn a néma pusztulást.
Irtó vegyszerek bástyája mögött
asztalunk dúsan megterül,
s pirosló almák hamis
mosolyával
munkád végeztén álomba merülsz.
De az erdő árnyas zugaiban
halálos csend honol.
Egy sereg füttyös
madár fölött
suhogó szellő, gyászmisét dalol.