Ismertem egy
olyan rossz, olyan szörnyű embert,
hogy a feléje
dobott kő is
váratlanul madárrá változott,
hogy ne kelljen összeütköznie
vele.
De azok, akik nem ismerték,
lelkesen kiáltottak:
“Milyen jó,
milyen nagyszerű ember!
Még a kő is
madárrá változik,
nehogy megüsse.”
/ Dabi István ford./