Madár voltam – láthatatlan –
ég felettem, föld alattam,
szálltam egyre, egyre följebb,
égi csendnek közepébe,
földi létnek a végére –
aranyában elmerültem,
fényességében fürödtem,
áttetsző lett, ami elmúlt,
idő, halál, élet, ének
nap szerette, hold ragyogta
azt az egyszeri egészet,
ami voltam, mivé lettem:
Pitypangremegésű testem
hang nélküli lobbanásban
fohász lett e Ragyogásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése