(Mt 24,23-43)
Akkor majd bíbor lesz az ég,
mint őszi máglya, ha lángra lobban.
Felbomlik a tér – megáll az idő,
nem suhan szárnyon, nem múlik vontatottan.
Fölzúg a szél, e roppant erő,
vajúdik a Föld, amint megíratott.
Letisztult formákból születhet csak újjá
világok világán. A régi halott.
A lét majd más formákat ölt.
Ma még mindez elképzelhetetlen,
mint messzi álom késő délután,
ha ágyunk a sarokban vetetlen.
Akkor majd Isten-arcú lesz az ég:
Krisztus visszatér. Sarló a vetésen.
Őróla szólok addig is, szüntelen,
más utam nincs. Ez a küldetésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése