Földszinti ablak
Szemérmetlen vászonfüggönye
félig fönnakadt
Éles fény vág ki az útra
(Benéz a szobába
Kemény közelkép ugrik elé)
Ágy szélén öreg férfi ül
Félmeztelen felsõ ruháit
már elhullatta
Alsóneműin a sor
Az ingét hántja le
Rövid gatyában pipaszárlába
szinte elvész
Pántos zoknitartó
fél párja egyik térde alatt
Másik lába-lábszára is csupasz
Cipői kissé távolabb ledobva
Két zokni
két döglött kis állat
fölpuffadtan hever a padlón
Kabátját még volt ereje a széktámlára
teríteni
De a nadrágra nem futotta
Dobta csak a székre
Hosszan kilóg
meghurkolt kötélként a nadrágtartó
(Ez kényszeríti
hogy a vetkezõnek
arcába nézzen
Soha még
sem azelõtt sem azóta
ilyen kietlenül
elárvult arcot)
Egy légy szálldosott az orra körül
ez enyhített valamicskét
rozsdásan csikorgó magányán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése