Én már csak elfogadni
tudok s tán valamit adni.
Mit adok? Mit adhatok?
Amit az Isten adott.
Mert adott nekem is, nem keveset.
Kincseimnek áldozókövet keresek.
Az vegye el, kinek kincs valóban.
Nem sajnálom. Nekem még sok van.
Örömök szőlője. Bánatok aranya.
Tudni, hogy miért, meddig és hova.
Merengés áfonyája, furcsa szavak.
Éltető sók, életerős savak.
Vigasz is: kudarcok után szivárvány.
Testvér-érzés, hogy ne maradj árván.
Nyugalmat és termő nyugtalanságot.
Csillag-szabadságot – boldog rabságot.
Van benne álmélkodás, rátalálás.
S az ember sokszor egy szóért is hálás.
Hűség serlege nekem már minek?
Vigyétek s töltsetek bele mindenkinek.
Sors ezer karátja, esőcsepp gyöngye.
Ezt mind ráteszem az áldozókőre,
s nektek hagyom – már aki kéri.
Van közte földi, s nem kevés égi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése