Egyenletes mozdulatokkal, nyugodt lélegzéssel teregetett. Egy póló, egy blúz,
zoknik, fehérneműk, nadrágok gyűltek sorra. Egyszerre pillantása az utolsó
blúzra esett, melyet éppen elengedett, ahogy kiegyenesedett a szárítóra akasztott vállfán. Talán nem is blúz volt, áttetszően lebegett. Most vette csak észre, hogy szakadások vannak rajta, hogy esése, hullámzása a szellőben szinte élő, de árva, félszeg, törött. Hirtelen ürességet érzett, percek teltek el, míg rájött – a lelkét tette ki szárítani.
1 megjegyzés:
Gyönyörűséges írás, a lelkemben érzem és zárom minden sorát! ..
Megjegyzés küldése