a tétova napsugár,
hófelhőben száguldó jég-könnyeket
görget egy arany szárnyú tűz-bogár.
Szemed gyémántjába törik
a világ kristály-kereke,
kráter peremén habzó buborékban
lüktet lelked szépségének ereje.
Mosoly-gyöngyeidet szórja
csillag-ösvényen a hold ezüst keze,
léted simogató párna-karján
nyugszik az égbe növő csend szívverése.
Dalod tüzes kalászt érlel,
ajkad láng-folyam szilaj hullámverése,
illatod mágnes a szenvedély oltárán,
örömöd szirmokba foglalt drágakő csengése.
Az ég asztalán roskadoznak szavaid,
fény-fádat növeszted a világ tetején,
lüktető alkony vörös posztójában
öntudatlan lebegsz a vágy bíbor mezején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése