Ma történt, hogy felment, s minket itt hagyott.
Szívünkbe bújtatva a reményt, hogy visszatér,
S lélekben velünk marad, míg be nem végződik
Mindaz, mi elkezdetett a teremtés hajnalán.
Ma történt, hogy felment, s minden ránk bízatott,
Hogy a tőle kapott hitben építsük fel belül, s kívül
A rendet, elűzve a békétlenség, s a félelem démonait.
Nem rajta múlik azóta sem, hogy zord bilincsbe ver
Minket a bűn idelenn, s a hit mentőöve után kapkodva
Bálványok között élünk. Félelmek igéznek nap nap után,
S nem tudunk irgalmazni magunknak sem, a másiknak sem.
Rút düheinkben fuldokolva, mégis Uram bocsánatod, irgalmad
Kérjük, hogy megmaradjék a maradék, kaláccsá foszlott reményünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése