ujjak útra kelnek,
tétova kisujjak
egymáshoz sietnek,
ártatlan mosollyal,
gátlást félretéve
belesimulnának
jó meleg tenyérbe,
előbb kicsit félve,
majd egyre bátrabban,
összekapaszkodnak
örömtől ittasan,
kéz fonódik kézbe,
ujjong a pillanat,
jó csendben pihenni
egymás szíve alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése