szállj le ha tudsz
naponta hányszor hallom ezt
nem szállok le
(a kereszt sem ereszt)
vállalom
amit a világból
nekem kell megváltanom
* * *
stigmák égnek kezemen szívemen
ugyanaz a két seb
egyik feltűnőbb bíborlóbb
másik fakóbb de mélyebb
a midennap megszokást szül
színeik kopnak mállnak
csak emlékük lesz egyre lángolóbb
mint vesztett csatáké
ha győzelemmé váltak
* * *
már bodroz az est
hagyd a hálót tollad
szerszámaid a fát
nem hagyom még
várom hogy a tékozló fiú visszatér
Júdás elszórja pénzeit
Péter letörli könnyeit
Magdolna megszárítja haját
* * *
nyugodj bele most már így maradsz
nem tudod átlépni árnyékodat
egyhelyben topogsz
az idő foglya vagy
lefelé építsd rakd a tornyodat
* * *
most már tudod
keresztedet
most már tudod
le nem teszed
most már tudod
a sebhelyet
egy életen
át viseled
* * *
beszakadtam
forgat az ár
jég vág a kín
nem látszom ki
csak szárnyaim
* * *
a formák elkopnak s az elrendelések
csak a lényeg marad meg
a szeretet
nagy virágfejek bólognak az estbe
a dolgok kezdenek hozzád már
anyanyelvükön beszélni
* * *
lebukni még csak csak
de feljönni ismét
napok fenekéről
nehéz
el se hinnéd
van oly ámok mint ki
lángok közt nem gyáva
s egy játékbábuért
visszafut a házba
* * *
ibolyacsönd, falakon
kristályfény oson
érezni neszét
tapogatom félvakon
szárnyaim helyét
golyóálló üvegen át
vizsgálják szívem
nem tudják megölni ők
nem tudjátok megmenteni
ti sem
* * *
ülni csak ülni
körben a fűben
élni örökkön
a szívetekben
* * *
nem lettem se nap se hold
se csillag
csak a bennem való icipici jóság
világít
engedd fényénél
magamhoz találjak
* * *
örökké egymással
örökké egymás ellen
harcol a lélek a testtel
ösztön az értelemmel
fegyvernyugvás nincs
nincs fegyverletétel
bevégeztetett sorsod
mégsincs készen
* * *
így sincs tovább
úgy sincs tovább
se jobbra
se balra
egy út visz csak a jövőbe
fölfelé
* * *
szélcsend
megy le a nap
közönyös
terepszínű
véraláfutás
megállt a csillém
üres
döglött drót
nincs semmi aranyom
* * *
fölfele
lelkesedés vitt
lefele
téboly
már csak a
közöny
* * *
észrevétlen rakodtál le bennem
iszonyú konoksággal
következetesen
mint csigolyára a mész
* * *
két mondat törte össze a világot
KAIN HOL VAN A TESTVÉRED
és
NEM ISMEREM AZT AZ EMBERT
kis hazugságait mindenki kihordja
aztán megszüli
s végül az falja föl
* * *
hazugságok alkatrészeiből
rakjuk össze igazságainkat
Vigyázz! légy éber! mindent az
utolsóelőtti percben csinálunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése