Bódás János: A gyülekezet énekel

Kihallatszik az ablakon át: 

buzgón kéri Izráel Pásztorát.

Halkan szűrődik, szinte angyali. 

El nem mondhatom, mily jó hallani! 

Oly szép az ének – orgona zene, 

könnyes lesz sok járókelő szeme. 

Örül a szívem és örül az ég, 

hogy zeng boldogan három nemzedék. 

Mert itt a templom nem üres soha, 

lehet az élet zord és mostoha. 

Bizony van kín, gond, bánat, rák, halál, 

de a szív nyugtot itt mindig talál.  

Szárnyára vesz az ének, száll velem, 

kitárul előttem a Végtelen. 

Zeng a sok boldog ifjú, vén torok 

megirigyelhetik az angyalok.  

Irigylem én is, hogy szívük lobog 

s közös örömben együtt boldogok. 

S hogy az örömöm még nagyobb legyen, 

bemegyek hát – s érzem, hogy idebenn 

köztünk az élő Isten van jelen  

s szívemet én is Hozzá emelem.