kergeted.
Míg váratlanul rádereszkedett.
Mikor már minden zsákutca
és lehúzott redőny,
akkor lopakodik
át a hideg időn,
nyugalmas angyalszárnyra
akkor emel,
mikor már búcsúzni kell.
Az a téli óra, a szürkülő,
mikor már nem is látjuk,
ki én, a te, az ő.
Azok a bizalmas ujjak,
a belenyugovók,
nem ígérnek. Teljesítenek.
Nem szépek már, de jók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése