teremtő életet táncoló fellegek
szél szárnyán hoznak, s a nyári ég kékje
ringatja cseppjeim, mint az anya méhe.
Öntözöm földed és adom a kenyered.
Ott vagyok mindenhol, s itt vagyok teveled.
Rejtsetek nádasok, sírva bújok benne,
arcomat csúfítja világ összes szennye.
Nem vagyok, átkoztok. Áradok, kárhoztok.
Vétkező vadvizek bűnéért megfizet,
gátakba szorítva, ki engem eltemet.
Források fussatok, hűs vizet hozzatok!
Hagyjátok berkeim, nőjenek erdeim.
Fogadj el! Élj Velem! De ne bántsd életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése