ilyen tájat még sosem láttam.
Ó nagy szegénységem a szűkmarkú időben.
E függönyök mögött élnek zöldellő fáim
szép állataim holdam napom
és mind a csillogás a szürke lim-lom
amit a mélység kivetett és a szél nem sodorhat el.
Könnyű csónakommal hozzád utazom a fényben
itt nem őriz se csendőr se katona
szabadon intek feléd hogy várd meg kezem érintését
s míg a föld és ég újból fel nem dühödik
halld meg becéző szép szavaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése