mélyfekete szövetében
rezgő hajnal-mécsesek
bizonytalan imbolygásában
amikor a lélek
begombolkozik a test melegébe
és a gondolat árván hajladozik
az eszmerendszerek áramlatában
kezek nyúlnak nyúlnának egymás felé
de csonkolt ujjakkal
nem lehet kezet fogni
így a kézfejek megrekednek
az én és ami a te a ti
útvonal elágazásában
a napsütést lenyelte az éj
gyomrában fekszik a ragyogás
fekete bőrdzsekit húzott az ég
csillagtalan szegecsekkel kivarrva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése