szívünknek annál, mint örömidőnket
idézni bajban.
(Dante: Pokol, V.)
Aki engem szeret,
vessen számot azzal,
hogy nálam legtöbbször
az áramszünet veri ki
a biztosítékot.
És azzal is, hogy engem
vasár- és ünnepnapokon
ejt rabul
a köznapi dolgok igézete.
Megtapasztalja azt is,
hogy kegyetlenül rávágom a B-t
arra az Á-ra,
amit még ki se mondtam.
És mindig úgy ásom a vermet,
hogy véletlenül se én essek bele,
hanem az a másik,
akinek ástam.
Ám aki engem szeret,
azt is megéri majd,
hogy alázattal hajolok le ahhoz,
aki úgy véli: fölöttem áll,
mert ez a hit a végső menedéke.
És – hátrafordulva gyakran –
oxigénpalackot nyújtok
az engem üldözőknek,
mert zihálásuk szánalomra indít.
Aki engem szeret,
nem keseríti a szívemet azzal,
hogy a nyomorúságban
örömidőnket idézi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése