Anna, szived reménytelen hívője,
Ma újra áldozom, ó édes ostya,
Kiben keservek mérge él beszőve.
Oltáraid előtt áll ifjúságom
És végzetem: tekints ez áldozatra,
Ó Anna, vértanúk végére vágyom
És üdvözít a vergődés malasztja.
Minden versemnek ünneplő palástját
Magamra öltvén, aranyos selyemben
Tört szemeim az üdvöt nyílni látják
S könnyek áldott borát áhítja lelkem,
Szép istennőm, ki híved nem szeretted.
S én bús papod, ki nem hisz már tebenned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése