úgy látszik
tényleg öregszem
szűkülő körben élek
látszólag figyelek
s közben saját rögeszméimet
gondolataimat rendezem
hogy előadhatók legyenek
ilyesféle önzést
magamnál még nem tapasztaltam
a jövőben
jobban kell ügyelnem erre
nehogy észrevegyék
nehogy megharagudjanak
hiszen ők nem tudhatják
hogy ösztönösen cselekszem
mintegy az akaratom ellenére
kihagy az agyam
képzelődöm és fecsegek
felelek akkor is
ha nem kérdeznek
pedig tudom a választ
bizonyság lehet rá
az egész életem
nem tudom hol rontottam el
annyira vigyáztam pedig
megfontoltam minden szavam
a semmibe hulló magyarázatokat
nem értem nem értem
miről beszélnek
noha együtt vagyok velük
az örömben és a bajban
csak újabban
nagyon fáradékony lettem
délutánonként alszom
kicsiny ideig pihenek
aztán mindenem odaadnám
megosztanám velük
de senki se kéri
unottan félre fordulnak
másról beszélgetnek
mintha ott sem lennék
önfeledten nevetgélnek
mondanám végre
hogy kiért és miért éltem
ám ez a kutyát sem érdekli
csak félig figyelnek oda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése