vonúl a gyászmenet vele;
én hátúl megyek, idegen;
ők, család, s én, a kedvese.
Az én ruhám élénk maradt,
övékén éjsötét a szín;
de szemük könnyet nem mutat,
s engem tűzként emészt a kín!
Szabó Lőrinc fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése