2023. július 9., vasárnap

Szabó T. Anna: Akkor









Van perc, amiért mindent odaadnál. 

Elfészkeltem a fejem a nyakadnál. 
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel, 
égre tárt csőrrel zengett a rigó.  

Az első csók. Két forró tenyered. 
Ahogy belülről megismertelek. 
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis: 

szeretni jó.

László Noémi: Szomorúság

Mindig azt hiszem: más miatt 
ereszkedik a felhő, 
púpos az aszfalt, 
görcsösek a fák.  

Mindig azt hiszem: messziről 
érkezik lassan, 
költözik belém 
a szomorúság.  

Mindig azt hiszem: várni kell, 
elfogy vagy felszáll, 
mint a tengerről 
éjjeli pára,  

ő pedig szelíden lakik 
hitem alatt, és 
biztonsággal 
teríti azt magára.

2023. július 8., szombat

Jevgenyij Vinokurov: A végtelenség szomja












A végtelenség szomja ez: gyalog 
nekivágni! Dűlő, domb, árok, mezsgye... 
Utakat róni nagyszerű dolog. 
Hogy megadta a sors, milyen szerencse!   

A járás jó zamatát ízleled. 
Eredj, ha csábít bújával a térség!   
A hajnalon ha pipacs szendereg, 
reggel már úgy köszönt, mint ismerősét.   

Mi az út? Rakosgatod lábadat, 
arra, hol felhőtrón magaslik égnek. 
Mégy, fenséges vagy, magányos, szabad, 
és mélyükre szívnak a messzeségek.   

Magadban érzed lüktetésüket 
s beleoldódol lassan az egészbe. 
Láthatatlan leszel. Vak és süket.   
De ezt már nem veszed magad sem észre.   

Rab Zsuzsa fordítása

Milan Rúfus: Megállíthatatlan

Okot az okozat követ, 
a törvényszerű megtorlás. 
Isteni igazság a neved. 
Istenítélet – semmi más.   

Késik – nyílik szánk panaszra, 
kik megtorlásra éhezünk. 
Isten nem az idő rabja. 
Több ideje van mint nekünk.   

Álnok szóval ne állítsuk, 
hogy az Úr művével baj van. 
Isten lépte mindig lassúbb. 
Lassúbb – s megállíthatatlan.   

Pereszlényi Sándor fordítása

2023. július 7., péntek

Pilinszky János [Áttörni az értelem rácsait…]




Áttörni az értelem rácsait. 
Nem az űrbe jutni – a szabadságba. 
Mindenki szép, és minden szép ott. 
Minden, mindenki jó ott és igaz.

2023. július 6., csütörtök

Képes Géza: Igen, de




barát?
igen
de
nem ér rá –
szerető?
igen
de
nem ér rá –
kártya-
partner?
sakk-
partner?
séta-
partner?                            
igen
igen
igen
de
nem ér rá
más-más
irányban
loholunk
pedig
mehetnénk
lassan
kézen fogva
együtt
bomlásnak
indult
az emberiség:
a sort mi kezdjük
s talán
be is
mi
fejezzük –
barátodnak
telefonálj
még
ma:
lehet
hogy
a vonal
holnap
már néma.

Bencze Mihály: Körforgás

ne ébredj fel míg 
nem látod álmod túlsó partját 
ne álmodj míg
nem érzed szerelmed fájdalmát 
ne szeress míg 
nem tudod mi a sötét gyűlölet 
ne gyűlölj míg 
nem tudod mi a magányos élet 
ne élj egyedül míg 
nem tudod mi a szárnyaló szabadság 
ne érezd magad szabadnak míg 
nem tudod mi a gyötrő rabság 
ne raboskodj míg 
nem tudod mi a csillag a remény 
ne remélj míg 
nem tudod mi a hit az erény 
ne higgy míg 
nem tudod mi a gyarló pogányság 
ne élj pogányul míg 
nem tudod mi a halál a temetés 
ne halj meg míg 
nem tudod mi a szent ébredés

Leopold Staff: Ember

Olvasom a történelmet 
És látom, mit tettél 
Az évezredek folyamán, Ember. 
Öltél, gyilkoltál 
S egyre arra gondolsz, 
Hogyan csinálhatnád jobban. 
Elgondolkozom, megérdemled-e 
Neved elején a nagy E-t?   

Dabi István fordítása

2023. június 29., csütörtök

Hervay Gizella: A leckét megtanultam












bármilyen nyelven 
fel tudom mondani 
a nyomort  

ha már senki sem érti 
meghalhatok

Hervay Gizella: A kékiringó kihallgatása




kihallgatták 
a kékiringót  

a halántékuk lüktetett  

és mosolygott 
a tövis   

Lukács Flóra: Rózsaszín

Azt kérted, a szigeten találkozzunk, 
reggel nyolckor, 
pedig előző este 
hajnalig együtt voltunk. 
Nem volt kedvem elindulni, 
nem szerettem a reggeli nagy beszélgetéseket, 
de belementem. 
Végig te beszéltél, 
huszonöt percig figyeltem is, 
aztán már csak arra gondoltam, 
mennyire kívánok egy rózsaszín vattacukrot. 
Túl sokat akartál. 
Nem tudtam mit kezdeni az egésszel. 
Leginkább untam. 
Egyébként is túl korán volt. 
Csak néztem a hátad mögött 
az árust, ahogy a cukrot a gépbe önti, 
és a hurkapálcára tekeri 
a hömpölygő anyagot. 
Gyerekek és párok kezében 
fújta a szél a kék és fehér, 
hosszabb, rövidebb szálakat, 
ahogy harapták, 
egyre szebbnek láttam őket. 
Egy óra múlva szakítottunk.

2023. június 28., szerda

A nap gondolata




Az aggodalom olyan, mint egy hintaszék: 
mozgásban tart, de nem visz sehová.

Henri Meschonnic: [Ahogy az arcod…]

Ahogy az arcod 
egész tested mesélt 
a nyelv elmondhatta amit akart 
a fülnek a deréknak a szemnek igaza volt teljesen 
nem ismerik a kimondhatatlant 
ha a szavaid egy része porba hull 
a seb még túl friss ahhoz hogy idővel visszatérj 
mégis tested jelölte ki az utam 
nem fordulunk vissza az úton 
amikor az egyik nem tud járni a másik kezét nyújtja hogy meggyógyítsa 
nem várakozunk amikor együtt vagyunk 
nincs egyedül aki úgy ismer téged ahogy én 
elválunk azért hogy újragondoljuk a jövőt.  

Páricsy Lilla fordítása

Wisława Szymborska: Néhány szó a lélekről

Van lelkünk, van. 
Ám egyikünknek sincs folyton-folyvást 
és mindig.  

Nap nap után, 
esztendő esztendőre is 
eltelhet nélküle.  

Olykor csak a gyermekkor 
félelmeiben, rajongásában 
telepszik meg egy időre. 
Olykor csak a felismerésben, 
hogy megöregedtünk.  

Csak elvétve segédkezik 
olyan keserves tennivalóknál, 
mint bútorokat tologatni,
bőröndöket cipelni vagy 
órákig gyalogolni egy szűk cipőben. 

Űrlapok kitöltésekor 
vagy húsdarálás idején 
rendszerint szabadnapos.  

Ezer beszélgetésünkből 
egyben ha részt vesz, 
és még ez sem törvényszerű, 
hiszen többre tartja a csendet.  

Ha testünk szaggatni kezd és kínozni, 
lopva távozik a szolgálatból.  

Válogatós fajta: 
nem szívesen lát minket tömegben, 
a fölényért vívott harcunktól és 
zavaros ügyeinktől a hideg kirázza.  

Az öröm s a bánat előtte 
nem két külön érzés.
Csupán ha egybekapcsolódnak, 
lesz jelenvalóvá számunkra.  

Bátran számíthatunk rá, 
ha végképp elbizonytalanodtunk, 
és mindent tudni akarunk.  

Az anyagi világ tárgyai közül 
az ingaóra a kedvence és 
a tükör, mely akkor is szorgoskodik, 
ha senki felé nem pillant.  

Honnan toppan elő s faképnél 
mikor hagy ismét, nem árulja el – 
ám hogy megkérdezzük, feltétlen elvárja.  

Úgy fest tehát, hogy egyfelől 
szükségünk van rá, 
de valami okból neki is 
szüksége lehet ránk.  

Zsille Gábor fordítása

Böszörményi Zoltán: Útmutató az örökkévalósághoz

Ha a lélek halhatatlanságát 
kutatom magamban, 
a jelen-szülte gondolatba kapaszkodom.
A test és a lélek csak addig egy, 
míg el nem választja őket 
egymástól a halál, 
mely ott van minden eddigi jelenben, 
és bennem is vigyázzban áll. 
Hirosimában, ha valaki 
farúddal üti meg a parki harangot, 
annak hangja összeköt a jelennel 
minden volt és lesz pillanatot, 
még akkor is, ha az erő, 
mellyel ezt a gondolatot gondolom, 
pusztán transzcendencia, 
ellentétben áll azzal, 
amit megtapinthatok. 

Sodródom az időben. 
Az örökkévalóságban szorongok.