„ Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára…”
(Zsoltárok 1,1)
Egy csapat vadkacsa repült alakzatban. Délre tartottak, hogy ott töltsék a telet. Csodaszép V-t rajzoltak a levegőbe, és mindenki megcsodálta, aki látta őket kintről.
Egyik nap Wally, az egyik vadkacsa, valamit észrevett odalent, ami felkeltette a figyelmét. Egy tanyát látott egy csapat szelíd kacsával. Ott totyogtak az udvaron, vidáman hápogtak, és ették a kukoricát, amit kiszórtak nekik minden nap. Wally-nak tetszett, amit látott.
„ Milyen jó lenne enni egy kicsit abból a kukoricából! - gondolta magában. És olyan fárasztó ez a sok repülés. Jó lenne egy kicsit lent totyogni."
Egy kicsit még gondolkodott rajta, aztán otthagyta a vadkacsákat, élesen balra kanyarodott, és a tanya felé vette az irányt. Leszállt a szelíd kacsák közé, és elkezdett velük totyogni, és vidáman hápogni. Aztán csipegetni kezdte a kukoricaszemeket. A vadkacsák csapata folytatta útját dél felé, de Wally nem törődött vele. „ Majd csatlakozom hozzájuk, ha pár hónap múlva visszafelé jönnek” - mondta magában.
Hónapok teltek el, és valóban, amikor Wally egyszer felnézett, meglátta a vadkacsák csapatát észak felé húzni. Csodaszépek voltak ott fent. És Wally belefáradt a tanyasi életbe. Sáros volt, és akárhova totyogott, mindenütt kacsakakiba lépett. „ Ideje lelépni” - szólt Wally.
Így aztán Wally vadul csapkodni kezdett a szárnyaival, és megpróbált felszállni. Igen ám, de egy kicsit meghízott a sok kukoricától, és nem sokat használta a szárnyait. Végül sikerült elrugaszkodnia a földtől, de túl alacsonyan repült, és nekiütközött a csűr oldalának. A földre huppant, és így szólt magában: „ Nem baj. Megvárom, amíg újra dél felé repülnek néhány hónap múlva. Akkor majd csatlakozom hozzájuk, és újra vadkacsa leszek.”
Amikor azonban újra arra repült a csapat, Wally hiába próbált felrepülni a tanya udvaráról. Egyszerűen nem volt hozzá ereje.
Minden télen és minden tavasszal látta vadkacsa-barátait elrepülni a feje fölött, és hallotta hívó szavukat.
De minden próbálkozása, hogy otthagyja a tanyát, hiábavalónak bizonyult.
Egy idő után Wally már oda sem figyelt a feje fölött elszálló vadkacsákra. Alig vett tudomást róluk. Végül belőle is tanyasi kacsa lett.
Kedves Testvérem! Több ezer éve már a zsoltárírón keresztül is felhívta Isten a figyelmet arra, amit Wally már nem tudott megváltoztatni: ha hallgatunk a bűn csábító hangjára, akkor egész életünkre a fogságába kerülhetünk.
Jó az, ha tudjuk, ismerjük a bűn fogalmát, de kerüljük annak minden formáját. Persze, tudom, hogy ebben a világban mindenki bűnös emberként születik, de azt is tudom, hogy volt Valaki, aki a bűnt felvitte a fára, hogy nekünk életünk, örök életünk legyen majd Ővele odaát. Addig pedig próbáljuk meg minél távolabb tartani magunkat tőle, hogy ne ragadjunk a (bűn)tanya fogságában, ahogyan Wally is ott ragadt.
Forrás: Napi Ige és gondolat
