Szabó Magda

" A te életeden csak az Úr fordíthat, és ha fordítani akar, akkor már meg is tette, és elrendelte a születésed percében, elkárhozol-e vagy üdvözülsz. Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít. Az csak egy pillanat."            

        

Ady Endre: Finita...

Vége van. A függöny legördült, 

Komisz darab volt, megbukott. 

Hogy maga jobban játszott, mint én?... 

...magának jobb szerep jutott! 

Én egy bolond poétát játsztam, 

Ki lángra gyúl, remél, szeret - 

Maga becsapja a poétát, 

Kell ennél hálásabb szerep?!...  

Kár, hogy kevés volt a közönség. 

Nem kapott illő tapsokat, 

Pedig ilyen derék játékért 

Máskor kap rengeteg sokat. 

Mert e szerep nem most először 

Hozott magának nagy sikert: 

Volt már olyan bolond poéta, 

Aki magának hinni mert...  

Én magam e csúfos bukásért 

Vádolni nem fogom soha, 

Ez volt az utolsó csalódás, 

A szív utolsó mámora. 

Egy percig újra fellángoltam, 

Álom volt, balga, játszi fény; 

Megtört egy kegyetlen játékon, 

Leáldozott egy lány szivén...  

Vége van. A függöny legördült, 

Végső akkordot rezg a húr, 

Elszállt a hitem, ifjuságom, 

Utolszor voltam troubadour... 

Eddig a vágy hevéért vágytam, 

Most már a hitben sincs hitem, 

Ártatlanság, szűzi fehérség 

Bolond meséjét nem hiszem.  

Vége van. A függöny legördült, 

Komisz darab volt, megbukott, 

Rám tán halálos volt a játék, 

Magának érte taps jutott. 

Így osztják a babért a földön, 

Hol a szív sorsa siralom... 

...hány ily darab játszódott már le 

Ezen a monstre-színpadon?!    

Túrmezei Erzsébet: A legnehezebb kérés

" Legyen meg a Te akaratod!“ 

Ha elkerülnek gondok, bánatok, 

könnyű kimondani. De ha nehéz 

órák jönnek, s az öröm ködbe vész? 

Ha a szív vérzik, a lélek zokog, 

ha éjszakának tűnnek nappalok, 

eltördelni mégis a mondatot, 

hogy " legyen meg a te akaratod!“?   

Inkább sikoltanék: " Atyám, ne, ne! 

Miért kell ennek így történnie? !“ 

Szívem keserű lázadásba jut, 

ha érthetetlen előtte az út. 

Sírva tesz fel kínzó kérdéseket: 

" Én Istenem, hát ez a szeretet? !“   

Aztán elcsitul: " Bocsáss meg, Atyám! 

Te szeretsz engem híven, igazán. 

Kínban vergődő szívvel is tudom: 

Te vezetsz engem a legjobb úton. 

Ellenemre is véghezviheted, 

de szívem attól nem lesz csendesebb. 

Taníts meg hát szívből kiáltani 

ne csak szájjal, de szívvel mondani: 

" Ahogy te akarod, ne ahogy én!- 

A békesség csak így lesz az enyém.   

Lehet az út tövises, meredek, 

amerre vezetsz, bátran mehetek. 

S mindennapi kérésem az marad: "

Add, hogy csupán Téged kívánjalak!-   

" Legyen akaratod-, ha nap nevet. 

" Legyen akaratod-, ha éj temet. 

Legyen most és mindörökké! Igen! 

Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem! 

Ha utam célját el is takarod: 

Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

  

Károlyi Amy: A küldött

Mikor már elment, 

akkor tudod, 

hogy angyal járt bent.   

Nem volt szárnya, 

de mégis volt szárnysuhogása,   

oly zajtalan, oly észrevétlen: 

Az Isten járt itt angyalképpen   

Az Isten, aki mindig itt van, 

csak nem hallod, mert olyan zaj van.   

Elküldte követét a csendet, 

a küldött képében Ő jelent meg.

Egerpataki Ernő: A felhő

A felhő, mely tegnap kék alapon 

fölém tornyosult s figyelt utamon, 

most 

harmatgyöngyös hajnalon 

fenyőktől tépázva a dombaljon 

vár 

melegítő napsugárra, 

hogy mint emelkedő meleg pára, 

hűlve, 

felhővé lehessen újra, 

s új utamon ismét kísérőm, 

ha indulok, 

mert erős bennem a menni akarás 

a célt elérni elhatározás.  

Valahol, 

egy gyönyörű, új virág nyílik, 

az üzent értem.

Egerpataki Ernő: Ritka madárfütty és…

Távolról a bércek vad romantikája 

csalogat, 

Idelent békés harmónia 

csábít: 

Fenyvesek, gyanta- és gombaszag, 

tüdőt tisztító levegő, 

Rengeteg suttogása, hegyi patak 

zubogása; 

mélyítik köröttem a csendet, 

Ritka madárfütty 

követ utamon a rengetegbe, 

Egy kis csikó-szellő 

rám kacag 

s tovanyargal, 

Ficánkol bennem 

a szabadság 

valósága.

Egerpataki Ernő: Megkésve, úton

Négyen voltunk:  

a Hegy,  

az Út,  

a Holdvilág  

és – a sötéttől tartva –  

jómagam  

a késő estén,  

melynek már szinte  

éj-teste volt,  

A Hegy alámerült  

a Csendbe,  

az Út  – 

a Holdvilágos tájba –  

végtelen árnyékomként  

elém nőtt. 

A Hosszú-tó partján  

egy mormota altatót fütyült.  

Egerpataki Ernő: Csendbe olvadva

Mily halk a fák magánya  

és türelme.       

szép erdei csendbe olvadok:  

bensőséges kapcsolatban  

a természet  

titkait megosztja velem.  

Gyönyörű nyugalom, hallgatás.  

Bakancstalp tompa tam-tamja  

roppantja a csendet.  

Mintája  

az érintetlen fehérben  

az éppeni voltba  

visszavezet

A nap gondolata

 A békesség nem a viharok hiányát jelenti. 

A békességet az adja, hogy tudjuk: Krisztus velünk van.

 

Jevgenyij Vinokurov: Ő

Mellém ül enni. 

Asztalon az étel. 

Rám szól: egyél! 

És megadom magam. 

Csörömpöl, istennő, a sok edénnyel. 

Olvas. Söpör. Szalad, mert dolga van. 

Mezítláb ténfereg öreg zakómban, 

vagy fölveri a konyhát éneke. 

Szerelem ez? Dehogy. 

Mi is valóban? 

Csak ennyi:                    

                   elmegy - meghalok bele.

Rab Zsuzsa fordítása

Jevgenyij Vinokurov: Kérés

Ember vagyok. Kérlek, szeressetek. 

Egy pár golyó, mely belülről világít - 

ez a szemem. Szerveim rendesek. 

Ez itt az orrom. Meggyőzök akárkit:  

ember vagyok, Isten képére gyúrt. 

Ez ő - ez én ... Ki mondja: nem hasonlít? 

Kezem ... éppen cigarettára gyújt. 

A szám - amint nevet, rándul vagy ordít.  

Ember vagyok. Ne többért: ennyiért  

szeressetek! Csak mert szemernyi szikrát  

hordok magamban, morzsa fényt...  

Ember vagyok, kérlek, szeressetek hát.

Rab Zsuzsa fordítása

Váci Mihály: Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem!

S aki leszek, az már milyen közel.

Már utolér, mellém lép, támogat,

és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!

Valahogy majd csak megleszünk.

Hiszen szívünk marad a régi,

s ketten talán csak megőrizzük

az eszünk.

Puszta Sándor: Donum

Kaptál egy arcot
apád anyád arca

kaptál egy nevet
hordozd becsülettel

kaptál egy kezet
ne ereszd el ne ereszd el

kaptál egy szívet
igazíts rajta ha tudsz

kaptál egy világot
javíts rajta ha tudsz

kaptál egy életet
viseld el ha tudod

kaptál egy napot
még mindent jóvátehetsz

Corrie ten Boom

" Minél sötétebb lett a körülöttünk lévő éjszaka, annál fényesebben, igazabban és gyönyörűbben égett Isten szava. Ha a világra nézel, elkeseredsz. Ha magadba nézel, depressziós leszel. De ha Istenre nézel, akkor nyugalomra találsz.”

Csáky Károly: Panasz helyett

Én Uram, 

beteg szolgád 

vagyok csak, 

ki nem méltó 

a szenvedésre sem. 

Ki fájni tud csupán, 

s kinek könnyei hullanak 

még száradó szemgödréből, 

de ajka nem rebeg 

se hálát, 

se panaszt.   

Magam maradtam 

kinn a pusztában, 

messzire csillagaidtól. 

Sehol egy sátor, 

áldozatom tüzét 

elfújja a szél.   

Hová lennék most 

nélküled, Atyám? 

Bűneimmel kit 

terhelhetnék? 

Könyörgök hát 

egyre esendőbben, 

mert  közeledni akarok 

újra hozzád 

a te Fiad által.