Egy nap
a mi fecsegő-hazug
monológunkban
megkérdezted,
szeretlek-e
Igen. Azt hiszem, hogy igen.
Magyarázatot nem lelek
úgy gondolom,
hogy az én gyűlöletem
irántad olyan nagy
mint a te gyűlöleted irántam
az én szeretetem
oly nagy irántad
mint a te szereteted irántam
az én életem úgy reszket
mint a te életed
az én bőröm
a te bőröddel illatozik
mint a te bőröd
az én bőrömmel illatozik.
Az én törzsem tüskéi éltetik
a te rózsaszirmaidat
az én csendem találkozik
a te csendeddel és
a tekinteteink
kötik meg a levegőben
a mi szerelmünk
örök csomóit.
Dabi István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése