Elmúlt ez a nap is.
Készülődik az este,
rá is harangoznak.
Még nyitva van az udvar,
ki-be jár a szél,
csak lassúdan, egyenként,
rádől saját árnyékára
minden szilvafa.
Itt, Zagyvarékason
így jön el az este.
Leheletpára száll,
ökörnyál, a zeg-zugokat
körbejárja a sötét.
A teremtés pillanatában
lehetett ilyen boldogság.
A mindhalálig élet feletti
kegyelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése