Csomót kötök lelkünk fonalára,
magamhoz így láncollak.
A tükörben naponta látom
az arcomon szétfutó ráncokat.
Belső szépségem figyeld csak,
ahogy kezed után nyúlok,
beléd kapaszkodom szelíden,
tenyereddel melegítsd fel
öregedő, fázós kezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése