Mondtam, hogy töltsük együtt
az éjszakát; annyira megtört volt
ugyanakkor, és nekem is eszembe
jutottak növekvő számú szépséghibáim.
Ahogyan tíz évvel azelőtt volt,
szerettem volna a búcsú napjait újra élni,
hiszen a veszteségtudat a képzeletnek
hollószárnyat ad. Az út mentén
a szédülő és térdreereszkedő házsorokat
néztem. A szerelem utolsó bevonulását
a virágban álló városba, szemérmetlen
táncát a karneváli carozzákon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése