meglátod szememben a kétségbeesést, és magadhoz ölelsz.
Ne aggódj, egyszer kiveszik belőlünk minden igény a megbocsátásra,
és helyén csak a bűntudat marad.
Holnap elmegyünk az ártérbe, megnézzük a holtágat a töltés mögött.
Megnézzük a mozdulatlan szürke gémeket, a róka lábnyomát a sárban.
Ígérem, látunk majd legelő őzeket is, de ma még ne kérdezz semmit.
Arról, ami elmúlt, nincs mit mondanom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése