Mi alkonypír itt,
máshol fényes hajnal.
Hunyó fénye nem vakít,
búcsúzik enyésző jajjal.
Lángoló korong felettünk,
estéli szárnyas hírnökünk,
majd tengerbe bukó,
hegyek közt megbújó,
elhaló vörösség,
mely átfesti Isten
kék egét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése