Nem jött rá, hogy veszett rókát simogat?
A ház oldalában, az ereszcsatorna mellé
helyezett, nedves rongyok közt elvackolódó
beteg állat a kezét csókolgatta, és szeme
hálától lázasan fénylett. Tanulnom kéne
e kivert vadtól gondolta szégyenkezve,
ezért ágyába vitte, és tányérjából próbálta
etetni. De védence egyre ingerültebb lett,
nem kellett neki sem a fénylő hold, sem
a kürtök harsogása egyes szimfóniák első
taktusaiban. Különös félelmek gyötörték,
a légmozgástól például az eszét vesztette
szinte, mintha dübörgő légvonat közeledne.
És ő a kerekek alatt morzsolódna szét.
Ezért belemart az őt ápoló kézbe, rácsorgatta
nyálát, majd kimúlt. – Hősünk a gyászeset után
elvackolódott az ereszcsatorna mellett, szeme
a hálától jóelőre fénylett, és áldozatát várta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése