kinek olyan tág a világ
kit rég elkerülnek már
az édesbús melódiák
rabja egy fűszál tövénél
raboskodó hangyavárnak
ahová a hangyalányok
minden este hazavárnak
kicsi és buta lesz a vers
annál nagyobb a fájdalom
mert ez vár nem az én váram
jó hogy most eldalolhatom
de dalom senki sem hallja
mert tücsök szól a réten át
s madárijesztők éneklik
a tücsökzene dallamát
én dalolni szeretnék Uram
s álmodtam hogy szól a dalom
s hangyalányok gyújtogatták
lámpácskájuk az asztalon
s nekem szólt az az üzenet
s annak minden pici lángja
hogy a szegény szingli hangyát
hazavárja az ő vára
de jaj reggelre ébredve
szertefoszlott vágyak szárnya
suhant tova s a szobában
nem maradt más csak az árnya
a sok csinos hangyalánynak
s a réten a tücskök zenéltek
s fújták lassan s mindörökre
hogy ideje van a télnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése