Nem akkor megy el, amikor hiszed.
Nem akkor hagy el, aki a tied.
Egy reggel éppen úgy, mint annyi éve,
Felkel, nyújtózik és papucsba lépve mosdani megy
és fogat mos a csapnál,
aztán a törött kapcsolóval babrál,
újságot böngész a reggeli mellett,
latolgatja a vasárnapi meccset, aztán egyszer csak
megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: Nem kérsz?
és aztán... minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan vékonyul tovább a családi szappan.
És aztán... lassan gördül év az évre, a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik, egyre fázik - nem érti.
Pedig minden rendben látszik: takarékos, józan, derék a férje.
Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...
Ő ment el, rég, a napjai közül, ajtót se csapva, észrevétlenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése