2018. január 24., szerda

Takács Zsuzsa: Kert, éjszaka

Hosszúra nyúlt ez a hallgatás,
a madarak hirtelen beálló éjjeli
csöndje hosszú volt, de hajnali
négykor megszólaltak mégis.
Tehetetlenségünkben nem hiába
térdeltünk tehát a földre, és
szorítottuk fülünket sértett szívére.
Föld – suttogtuk –, hallgatjuk
dobogásod, és félünk tőled. Kérjük,
ne rendelj magadhoz túl hamar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése