hogy ülünk egy kávézó
teraszán
hűvös van
ezüst a hold
néha eléúszik egy felhő
átölel a karosszék
rám fonja
rokokós hidegét
a fekete féminda
spirálisa
kavarom a kávém
beleejtem a kockacukrot
még egyet
még egyet
még egyet
annyit képzelődöm
már mindenütt
kockacukor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése