Nélküled vak vagyok és gyenge,
a te szemeddel láttam csak a fényt.
Homokká válik számban az étel,
a változás dallama megakad bennem,
ereimben gyógyszerek bűze kering,
lábam összecsuklik alattam,
mint a télre kint felejtett kerti szék.
A valós idő lassúbb az óra számlapján
rángó másodpercmutatónál.
Maradj csak ilyen némán, maradj,
hallgatásod megtart, zuhanó artistát a háló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése