„A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.” (Példabeszédek 15:15)
Volt egyszer egy bölcs, idős ember; minden nap kint üldögélt kisunokájával a benzinkútjuk előtt egy hintaszékben, és köszöntötte a turistákat, akik kisvárosukba érkeztek. Egyszer egy turistának tűnő magas férfi nézelődött arrafelé, mint aki azt kutatja, alkalmas-e ez a hely a letelepedésre. „Amúgy milyen ez a város?” – kérdezte. Az öreg visszakérdezett: „Nos, a maga városa milyen?” „Az emberek folyton bírálják egymást. Nagyon negatív beállítottságú hely.” – mondta a férfi. „Tudja, ez a város is pont ilyen” – jegyezte meg az öreg. Később egy család állt meg tankolni. Az apa megkérdezte az öreg embert: „Jó itt lakni ebben a városban?” „Nos, a maguk városa milyen?” – kérdezett vissza az öreg. „Ahonnan én jövök, az emberek közel állnak egymáshoz, és mindig készek segítő kezet nyújtani a másiknak. Nem szívesen költözök el.” Az öreg mosolyogva így biztatta: „Tudja mit, a mi városunk nagyon hasonlít a magukéra.” Miután a család elhajtott, megszólalt az öreg unokája: „Nagyapa, miért mondtad az első embernek, hogy itt nagyon rossz lakni? Amikor meg a család kérdezte, akkor azt mondtad, hogy ez egy csodálatos hely!” Az idős ember a kislány kék szemébe nézve magyarázatba kezdett: „Édesem, nem számít, hová megy az ember, a hozzáállását magával viszi – attól lesz egy hely szörnyű vagy csodálatos.” Igen, az élet olyan, amilyenné alakítod. Ezért mondja a Biblia: „a csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése