2020. augusztus 11., kedd

Mecser Szilvia: Az elveszett




Csepp vagyok a vízesésben,
ki sziklán csattan szét;
Oszló levél az időben,
kit nem porlaszt szeszély,
Tükör a tó kék szemében,
kit a szél tör össze,
Vonal vagyok tenyeredben,
ki elveszett benned. 

Forrás: www.poet.hu

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mindig megtalállak, s őrizlek az idők végtelenjéig. ..

Névtelen írta...

Ez gyönyörü, hogy "örízlek az idök végtelenjéig", ugyanakkor igen hosszúnak is tünik...Nemde? (Elnézést az ékezetek miatt - nincs magyar billentyüzetem.)

Névtelen írta...

Ha tudod kit fogsz őrizni az Idők végtelenjéig sosem tűnik hosszúnak, inkább túlságosan is csak egy pillantás. Őrzöm a síron túl is. ..

Megjegyzés küldése