„ Mária…megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.”
(Lk 2:7)
Néhány hónappal ezelőtt, amikor látogatást tettünk egy baráti házaspárnál, akik pumi kutyákat tenyésztenek, az egyik kutyus nagyon jót aludt az ölemben. Nem győztem szeretgetni, dédelgetni, majd nagy szívfájdalommal visszaadtam a gazdiknak, amikor haza indultunk. Két hét múlva láttam a hirdetést, hogy még mindig gazdit keresnek neki. Összeült a családi kupaktanács és eldöntöttük, megvásároljuk. Felhívtuk kedves barátunkat, mondta, hogy mehetünk is a kutyusért, így autóba ültünk, és indultunk.
Amikor fizetni szerettünk volna, azt a választ kaptuk, hogy ő ajándék. Ajándék? Tudtuk az árát, ami nem kevés, de nem értettük, hogy miért. Miért? Mert senkinek sem kellett. Az érdeklődők sorra visszaléptek, amikor kiderült, hogy kan kutyus, így hamar kiviláglott, nincsen és nem is lesz számára hely.
Megérkezésével természetesen átrendeződött az életünk. Sétáltatás, házirend, állatorvos, kutyasuli, bundaápolás. Mindez lehetne teher is, ám nem az, mert az életünk részévé vált Grimi, akit nagyon szeretünk.
Azóta is sokat töprengünk, miért nem kellett senkinek, mikor annyi örömet okoz. Miért? Azért, amiért Jézus sem kellett már születésekor sem. Azért, mert az Ő befogadása megváltoztat mindent. Átrendezi az ember teljes életét. Igaz, kényelmesebb elutasítani, mint ahogy történt a születésekor is, mindenféle indokra hivatkozva. Nem érek rá, nem érdekel, a keresztyének is követnek el bűnt, nekem így is teljes az életem stb. Mi történik azzal, aki nem fogadja be? Szegényebb lesz megannyi áldással. A bűnbocsánat, az újjászületés, a hit általi békesség, a hála, az öröm csodáival.
Akkor, 2000 évvel ezelőtt nem Jézusnak volt szüksége arra, hogy befogadják. Az Úr vigyázott rá, gondoskodott róla. A befogadásra ma sem neki van szüksége, hanem nekünk. Ha elutasítjuk, ha nincsen számára hely, az áldások során kívül még az örök életből is kizárjuk magunkat.
Adjunk neki helyet bátran! Hadd jöjjön az a változás, ami megtart és felemel. Meglátjuk, annyi kimondhatatlanul sok örömben lesz részünk, amennyit csak Istenünk adhat ajándékul a Benne hívő gyermekeinek.
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése