Bárki lehet boldogtalan.
Nem kell hozzá képesítés, engedély,
megbízási szerződés.
Ismerek rákos beteget, aki boldog.
Ismerek börtönlakót, aki boldog.
Ismerek komoly fogyatékkal élőt, aki boldog.
Ismerek elhagyott, megcsalt embert, aki boldog.
Láttam haldoklót, aki boldog volt.
A boldogság nem fájdalommentes
és nem problémamentes,
nem is részvétlen,
és homokba se dugja a fejét.
A boldogság áram,
melyre rácsatlakoztathatjuk
lelki kisgépeinket.
A boldogság azért van, hogy használjuk,
de nem szűnik meg, ha nem használjuk.
Akkor is van,
ha nem csatlakoztatunk rá semmit.
Akkor is ugyanolyan erő van benne,
ha mi csak siránkozunk,
miért nem működik a gép,
melyet be se dugtunk a konnektorba.
A boldogság ott van a kezünk ügyében,
de sokszor kétajtós szekrényt, vaságyat,
öreg biciklit, kiszuperált bojlert
halmozunk elé, mindazt,
amit csak összeguberáltunk
múltunk romjaiból,
jó lesz még valamire.
Aztán átkozódva nyújtózkodunk,
hogy a boldogság
milyen elkeserítően elérhetetlen.
A boldogságért nem kell gürizni,
ügyeskedni, alaptőkét gyűjteni.
A boldogságra meg kell nyílni,
kapcsolatba kell lépni vele.
A boldogságtól ordítani tudnánk,
de az is elég, ha suttogunk.
Nem azért jöttünk a világba,
hogy annak romlottságán sírjunk-ríjunk,
hiszen a boldog Isten dicsőségét hirdetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése