Várady Szabolcsnak
érdekes, eredeti és a filozófia mélységeibe
sok-sok lábnyira lebocsátkozó
költeményeden. Általában igazat
adok eszmefuttatásodnak, mégis
lenne néhány apró ellenvetésem. Így például
kételkedem benne, hogy minden, ami van,
lábakon áll, és ha e lábakat levágnánk,
azt a részüket léptetnék elő lábbá,
amin ezután állnak. Lásd, példának okáért,
a teknőt. Nyilvánvaló, hogy csak feneke van,
de lába nincs, és ha levágjuk a fenekét,
feneketlen teknő lesz belőle, de lába
akkor se nő. Vagy vegyük a lábast.
Szintén nincsen lába, mintegy meghazudtolva
nevét. Sosem lábatlankodtam
Lábatlanban, mégis e község nevéről
jutott eszembe, hogy láb nélkül
lábatlankodni se tudnánk.
Másrészt azt is furcsállom, hogy a lefűrészelt
széklábak vagy az amputált
emberi lábak nem tudnak megállni
a maguk lábán, hanem eldőlnek.
Vagyis, ha egy személy vagy egy tárgy
lábakon áll is, állóképességét
az általuk tartott felsőtestnek,
illetve felsőrésznek köszönheti. Eszerint
az is kérdéses voltaképpen, mi áll micsodán.
Őszintén szólva, azt sem tudom pontosan,
mi lesz a versből verslábak nélkül,
amilyen ez a vers is, melyet betegségből
lábadozva, könnybe lábadt szemmel írtam.
(Félreértések elkerülése végett, jegyezzük meg,
hogy az ellenlábas vers korántsem lábellenes.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése