a falak szótlanul követtem
mozdulataidat magadra húztad
sebtiben ledobált ruháidat nem
fontam rád karom arra áhítoztam
hogy mint kóbor kutyának életmentő
falatot egy szenvedélytől lángoló szót
vess elém kitártam a kaput esdeklőn
követett tekintetem hátha visszanézel
de nem és akkor észrevettem a virágzó
magnóliafát amint szívemből kiszállt
és utánad repült
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése