borsónyi jégdarabok neszeznek a kertet
kisebb özönvíz lepi el kinéztem
láttam a fák is megsemmisülésbe törölköznek
hófehér villám hasította át a dimenziót
a macska is fölnyivákolt
alul fölül és középen is izzót
az éjszaka mint egy hirtelen kivilágított sikátor
meg kellett nézzem hajnal kettőre járt
a nemjóját gondoltam lesve a víz fodrát
az eget finoman táncoló kobrák
lepték el akár egy pokoli könnyűlovasság
mintha kígyók öleltek volna át
minden fát nem sziszegtek nem ilyennek
képzeltem a bűnbeesés paradicsomi állapotát
néztem ahogy a törzseket befonják aztán elpihentek
egész váratlanul csönd lett mindössze tíz
perc alatt érte el a földet a végítélet néhány koppanás
korbácsolta az ereszcsatornát és halkabban vert a víz
megidézve az első isteni szívdobbanást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése