ablakai vasúti pályatestre
nyílnak. A pályaudvari
hangosbeszélő érdekes dolgokat közöl
néha, éj idején. Úgy megszoktam a hangját,
hogy szinte hiányozna már,
ha nem hallanám, de az elmúlt hetekben
formájukkal némileg az Eiffel-toronyra emlékeztető
fényszórókat állítottak fel a sínek
mentén. Nem jártam be a pályatestet,
s nem is vagyok szakértő ily ügyekben,
mégis úgy rémlik, olyan magasan
ragyognak a halogén izzók, hogy a föld színére
elég kevés juthat fényükből. Annál inkább
bevilágítanak ablakainkon, és csak
kettő közül választhatunk:
vagy kánikulában is bezárt és lefüggönyözött
ablakok mögött alusszuk éjszakai
álmunkat, s mivel a panelfalak
képtelenek a téglafalak módján
lélegezni, reggelre az egészséges emberek is
nehézlégzéssel ébrednek, a betegek közül pedig
néhányan megfulladnak, a szerencsésebbeknek
csupán rosszabbodik állapota;
a másik lehetőség,
hogy megvilágított szobában alszunk
– föltéve, ha tudunk –, mint börtöncellák rabjai.
Nem mondtam gyermekkorom óta
imát, de ha azokra gondolok,
akik ezt kiagyalták,
mégis áhítatos, régen tanult
szavak tolulnak ajakamra:
„ Az örök világosság fényeskedjék nekik!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése