épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból
faragta, nem kőből építette, hanem ezer, meg ezer apró
csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket
köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és
azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel
a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig
nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem
mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és
azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára
és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment
megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új
oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem
építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből,
és a homok-szemcséket köddel kötötte össze.
Szentgotthárd, 1926. november 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése