váltakozó vidám és szomorú
tündéreivel: mozgalmas,
szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc,
szilárd formáival, a ráncok
egyenletes hálózatával:
nem csábító, önmagában-való,
fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert
az érzékiség rángatja,
csak a csábító-szépet ismeri
s az öreg arc hatalmas szépségéhez
kevésnek van szeme.
S többnyire
el is rútítják ifjú arcukat,
nemiségük plakátját
formálják belőle;
s elrútítják öreg arcukat is,
mert a fiatalság nyomorúságos
roncsát őrizgetik rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése