arcod egy félpillantást rám nyitott.
Elalszol újra. Még
a Mester zárva tartja műhelyét.
Még egy mosolyt arcodra és még egyet s még
egyet, ide – belém,
ahogy a festő meg- és meghúzza a végső vonalat
a helyén.
Így rögzítve örökre, mert jön a tél, így arco-
dat, ahogy még ma ragyog,
így rögzítve a szívem még, még, még az utolsó
pillanatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése