Caravaggio festménye nyomán
Illanó hitünk gyorsan elhagyott.
Nem ismertünk fel – szemeink vakok!
És a vérnyomot se láttuk, melyet
a szeg ütött, a roppant sebhelyet.
Vándornak hittünk; egy a sok közül,
ki velünk vacsorál, s talán örül,
hogy kap némi jó szót, kevés étket,
s nem láttuk meg Urunk, Isten-léted.
Derűs voltál, s tán nem is bántad azt,
hogy nem ismer fel e három paraszt…
De végül – bár hinni, látni késtem –
rád ismertem a kenyértörésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése