faltól falig botorkálunk.
Mindig van valami elérhető,
megfogható és tapintható,
érdes tárgy, ami ellenáll.
Mindig van valami részlet,
amiért érdemes megmozdulni,
ami a végtelen közeli,
érzékletes képe.
Egy elmosódó arc,
egy mosoly. Soványka vigasz annak,
aki már semmit nem remél,
s mint beszennyezett kút fölé,
úgy hajol emlékei fölé.
De mégiscsak vigasz:
egy korty ital a szomjazónak,
egy édes szippantás a fuldoklónak,
s többet talán nem is érdemelnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése